hogy valami lehet romantikus, de ez egy műfaj, aminek kell valami cselekmégy. A szerelem nem cselekmény, jóformán a kialakulása se számít annak, szóval remélem hogy tervezel valami csillagközi háborút, de legalább egy démonlázast... (Ne válj S.Meyerré, nem állna jól... neki se áll jól, de ezt sajnos sok ember nem látja be, én pedig hiába jönnék észérvekkel, az elvadult fanok úgyse hallgatnának meg)
Mondtad, valahol a lap megnyitásánál, hogy nem vagy író... pedig még lehetsz! Vagy talán nem, de ne becsüld le magad, nem vagy rossz, egyrészt most majd lesz gyakorlás bőven (a folyamatos írás mindig az), másrészt meg fejlődhetsz, és igazából ami kell, ahogy látom, megvan. (Lelkesedés, ötletek, elhatározás stb stb stb...) Ezzel eggyütt ugye a "nagyközönség előtt írást" mindig nehéz elkezdeni. Én pl máig nem nagyon vállalom, sőt XD Egyetlen ilyen projectem (Order of the Bachettas) nagyjából két hónapja, ha nem több áll mint az a bizonyos a lakodalomban... Igaz, nekem időm is gyakorlatilag nulla, szóval ha akarnám se tudnám folytatni, de ez another question.
A lényeg, hogy bízz magadban, menni fog ez, a leírásaid pl már most tetszenek, csak némi rendszer kellene nekik. (A ritmus ugye, a ritmus ^^) Nyugodtan írj hosszabban kicsit.

Azt hiszem egyelőre ennyi, várom a reakciókat XD A +ok kicsit úgy tűnik elnyomásban vannak a -okhoz képest, de ez ócska illúzió, be ne dőlj!
 

ha gondolatként kezeled, az "ez" is máris mennyeien hangzik benne! Csak valamit csinálj, könyörgök (gök? vagy göm? duh!) (pl.: Már megint ez a furcsa aura...)
A szórendek és a szó/kifejezéshasználatok néhol... nem szokványosak. Ezt fogd nyugodtan az én szememre, igazad lesz, mert elég gyatrán látok, csak azért megjegyzem, mert ha mást nem, legalább elmagyarázod hogy mit értek félre, vagy hogy igazam van-e (remélem). „krimit néztem egy kis horrorral megfűszerezve. „ a Túl sok horrorral fűszerezett krimit néztem jobban hangzik, egyrészt, mert a magyar ballra bővít (ellentétben a latinnal, hogy pusztultak volna meg Ciceróék még mielőtt átörökítették volna a nyelvüket a mai kultúrára!), másrészt meg mert ugye a fontosabb részeket, amik lényegesek, szeretjük az állítmány elé tenni. És gondolom nem hobbyból fűztef hozzá, hogy horrorízesítésű...
„csúsztatattam magam hátrafelé”? Én a kártyát csúsztatom, ha pókerben összejátszok az osztóval, de lehet. Azonban a csúsztam hátrafelé remélem szerinted is ínycsiklandozóbb, legalább annyira, hogy odakéreckedjen...
„Megrémülten figyeltem” Rémülten figyeltem? Nyelvtanilag helyes, csak nemtudom, olyan nem odaillő. Elhagyatottan ücsörögtem hülyén hangzana Hagyatottan-nal, de Megrémülve még futni sem szoktak Stephen King szerencsétlen szereplői.
„Intett, hogy lépjek felé hozzá.” Felé, vagy oda hozzá, de ne egyszerre a kettőt, vagy ha ennyire sugározni akarod a feszültséget (amiben teljesen igazad van) akkor két mellékmondatba! (pl.: Intett, hogy lépjek felé, sőt, ha már így alakult, akár egyenesen hozzá. <- jó, nem két mellémondat, de nekem nem állt a kezemre ^^""")
Jó hír, az utolsó kínzós rész jön! „Próbáltam nem elaludni, nem túl sok sikerrel. Lehunytam a szemem és mély álomba merültem. „ Próbáljunk a szöveg értelméhez fogalmazni! Ha próbálkoztam, küzdöttem ellene, akkor a következő mondatban ne megtörten, belefásultan és önként hunyjam le a szemem. (pl.: Próbáltam elaludni, nem sok sikerrel. [Akárhogy küzdöttem] Szemeim lecsukódtak, és mély álomba merültem.)

Ééééés most jönnek a várva várt PO-ZI-TÍ-VU-MOK!
Lefoglaltál! Nem vicc! Én finnyás vagyok, hiperaktív és mindig elkalandozok, ráadásul amilyen könnyen felkelti a figyelmem egy jó cím vagy leírás, olyan hamar meg is unom az olvasást, ha nem elég ügyes az író(nő). Az első olvasásra is csak a nagyobb bakik szúrtak szemet, (bekezdések) de a kissebb dolgokat, a részleteket, a zsákbamacskákat és társaikat nem véletlen csak a második, harmadik, negyedik olvasásra vettem észre! Igen, szó szerint és teljesen pontosan. Többször kellett végigolvasnom ezt a nyomorult fejezetet ahhoz, hogy érdemlegesen írni is tudjak róla valamit! :D Ehhez mindenképpen gratu, az idetévedő emberek többségét garantálom, hogy meg fogod nyerni... (már ha elolvasság az első fejezetet.) Persze az más kérdés, hogy ha nyomot is hagysz bennük, emlékezni fognak-e a címre, ha olyan lyukas az agyuk, mint nekem, akkor sanszos, hogy csak a könyvjelzős és kedvencek közé pakolászós kolegák és kolegínák tévednek vissza (a hozzám hasonlóak közül... de ez ugye már nem a te problémad, te a magad részét jól összehoztad! :D)
Valaki, senki részen kívül igazából nem volt nagyon zavaró szóismétlés, ami „kezdő és félhaladó írópalántáknál (mint én magam is XD) azért ritkaság. Keep it up! Egy dologra figyelj még, a létigékre (volt, volna, lesz, van, bár inkább ugye az első kettő) bár azt hiszem ezt már említettem. Amúgy nem klasszikus mai magyar mondatokat használsz (Alany+állítmány+ b.meg) és aránylag választékos is, mégsem ősidőki, hanem úgy azért a mai világba illő)
A történet alapja kicsit emlékeztet a ((régi)) vámpír-emberlovera, ami miatt félek a továbbiaktól, de akár még jó is kisülhet belőle. Talán jó is kisülhet belőle. Szóval süljön ki jó belőle! Ne szúrd el, a kezdésed jó, ne legyen klasszikus lovestory! Ne felejtsük el, hogy valami lehe

ha nincs ugrálás (ennek a mondatnak volt értelme?) Igazából az én eddigi tapasztalataim alapján E/1 írásmódban annyira sokat nem használjuk, de ha mégis van, azért az olvasók irdatlanul hálásak tudnak lenni. (És bevallom nekem is könnyebb követni ^^""")
Összehasonlítások, és hasonlók... „emberibb körvonalai voltak.“ Minél emberibb? Egy zsák krumplinál? Or what? Ha az átlagnál, akkor ezt írhatod, ha a legutolsó találkozáshoz képest, akkor azt, vagy ha alapvető nekifutásról van szó, akkor egy olyan megoldás is felmerül, hogy "Meglepő módon emberi körvonalai voltak" (nyilván nem ez, mert ez elég elcsépelt példa lett, de a lényeg, hogy kerüld ki valahogy!)
Írd ki a számokat! Komolyan! Ez csak szőrszálhasogatás, de lényegesen esztétikusabb, és jó esetben egy kiadott könyvben se találkoztál még nyomtatott rab számokkal a történetekben. Igazából tényleg csak látványba van része, és az olvasás folyamatosságában. Számként megtöri az egységet, a folyamatosságot (amit korábban amúgy egész ügyesen és szépen felépítettél) egyszóval zavaró.
Jól gondolom, hogy zavarban vagy? :3 Szépen mesélsz, nem minden harmadik szavad ugyan az, de vanbnak helyek, ahol mintha elkalandoznál. Két mondat között megjelenik a "senki" és a "valami" ismétlése. Ez igazából ha jól használják szép eszköz lehet, erősít, nyomatékosít, és mint tudjuk a nagy szónokok imádták használni, nem is véletlen. Ezt a hatást viszont ne a valamivel akard elérni, mert úgy inkább esetlen lesz a hatás, mint erős :D
Vannak helyek, ahol tök fölöslegesen találtam létigét (jó, nem fölösleges, mint tudjuk, a magyar szeret lecsípni ezt-azt, szóval igazából ezek alapján elhagyható...)
Elhagyható, jó, jó, hivatkozz csak rám, igazad van, de van, ahol meg egyenesen odakívánkozik egy szó a mondat elejére. Ezek nem igazán a létigéid voltak, hanem kötőszavak, de legalább ugyan ennyire fontos ezekre is figyelni! (Voo, két bekezdést is milyen profin összeköthet egy ismétlés! :D)
A következő kérdéses részek lesznek inkább, amit egyszerűen csak nem tudtam egyeztetni a(z általam használt) magyar nyelvvel... (Ha most angolból vizsgáznál, azt mondanám nyelvhelyesség, de ez így most annyira nem aktuális, mert helyesnek éppen nem helytelen, de valahogy nem is érzem korrektnek szal...
„Nem láttam semmi szokatlant, csak ez a különös érzés fogott el még mindig.” Milyen érzés? Mióta? Fejtsd ki tök nyugodtan, hagy élje bele magát az olvasó a helyzetbe. Vannak bizonyos dolgok, amit a titokzatosságért, vagy a későbbi csattanóért érdemes elhalgatni, ez igaz, de itt szerintem nem ez volt a helyzet. (meg ez már némi előrelátást és a történet végkifejletének legalább alapszintő [vázlatos] ismeretét várja el ^^)
Kicsit hasonló a problémám a „Nem láttam megint csak a körvonalait és ez a furcsa aura vagy micsoda.” -val. Komolyan... ?_? ez mit akar? Egyrészt talán a megint nem láttam kicsit jobban hangzana, mert gondolom nem a nem-et akarod kiemelni, hanem a megint-et, akkor pedig az állítmán előtt van a helye (másrészről meg többnyire így használjuk ^^) Ha meg a megint lényegtelen, akkor kiveheted, és akár az egész mondat végére beszúrhatod "vonzatként" (nem tudok jobb szót rá, na... XD itt a példa, hogy gondolom: Nem láttam, csak a körvonalait [vessző!]  , és ez a furcsa [itt is volt egy plusz vessző!] aura, vagy [vessző!] mi. Megint.) Noss igen, ezzel a mondattal akad még egy gond, amit így a második verzióban erősen lehet érezni. Ez az aura? Szerintem az. Távolra mutató, meg közelre mutató, bevallom, a magyarban valóban nem egyszerű néha a dolog, én ezért szeretek félig aktív angol idegenyelvi agyközponttal dolgozni, mert egy This vagy That behelyettesítése sokat segít. Még valami. A vagy mi elég neccesen hangzik egy amúgy választékosan fogalmazó szövegben. A dolgot kiküszöbölheted, ha ezt pl gondolatként (jelölésel eggyütt) írod le, de valamit mindenképp kezdj vele. Mellesleg ha gondolatként kezeled, az "ez

Nyah, helló!

Régóta ígérgetem már, és komolyan, dolgoztam is a véleményen/kritikán, csak... csak, na! :D De végülis jobb később, mint soha, végülis itt van... Azt azért előre közlöm, hogy valójában lényegtelen dolgokról is képes vagyok oldalakat írni, szal a gondolat kifejtésének hossza független az aktuális jelentősségtől (van ilyen szó? mostmár mindenesetre van...)
Én se vagyok hibátlan, szal remélem nem találsz majd lelketlennek meg igazságtalannak (meg ostobának XD) csak azért, mert én se vagyok képes betartani/alkalmazni azt amit írok... Saját művet mindig nehezebb objektíven szemlélni, főleg, hogy mi mint az alkotók tudjuk mit akartunk, nem? :D

Nah akkor kezdjünk is bele... Az elejére gondoltam a "Rossz(abb)" pontokat... Ami a jó hírem, az az, hogy így az első fejezetben még nem mondtál ellent önmagadnak, és nem vettem észre logikai buktatót. Ami pedig a rossz hír, az az, hogy atomikusan hadilábon állsz a bekezdésekkel. Nem vicc.
Ez az olvasó szempontjából enyhén ciki, mert összefolyik a történet. Egy gondolatsor egy egység. Így a legkönnyebb tagolni, bár sokszor sajnos ez se egészen egyértelmű, ezt elismerem. Ez a leginkább az álom leírásánál volt feltűnő, de máshol is megvan.
Problem number two, eltűnt vessző. Ez nem nyomós, sokkal kevesebbet vétettél, mint amennyit én, és mások szoktak, ez inkább csak egy megjegyzés. („Az ablak kinyílott és ez az árny belépett a szobába.” <- dobj be egy vesszőt a két részmondat közé, és boldog leszek. :) Lehet két állítmány egy mondatban, de ebben az esetben nem mondatrész halmozásról van szó, ha jól értelmezem a dolgot, hanem két, logikailag gyakorlatilag független eseményről. [Jó, nem független, csukott ablakon én se szívesen lépkednék ki-be])
Kis/Nagybetűk. Bevallom, a Szombatban nem vagyok biztos, ha meghatározott Szombat akkor szerintem nagy, ha csak általánosságban emlegetett szombat, akkor kicsi, de az biztos, hogy a Hold nagy H :) Hacsak nincs több is az égen... ^^
Ó, ami nagyon-nagyon fontos! Mondathosszok! Ez egy bazierős (bocs a szóért, de így van) kifejezőeszköz a novella- és regényírók kezében. Törekedj nagyjából azonos hosszúságú mondatokra, ez adja meg ugyanis a történetvezetés ritmusát, lüktetését. (Hogy csak szórakoznék? Nope, i really mean it. Nekem aztán mindegy, hány oldalt olvasol el percenként, tudok én neked olyan könyvet mondani, amin át nem rágod magad a saját ritmusodban...) Egy csomó mindent el lehet vele érni, feltéve hogy ügyesen ([leginkább] tudatosan, vagy ösztönösen, mindegy) használja valaki.
Rövid, tömör és gyors mondatok például erősíthetik azt az érzést, hogy most sietni kell, vagy valami történni fog. Zavaros, ugráló méretű mondatok sokszor utalnak bizonytalanságra a főszereplő részéről. Nem vagyok egy profi, de remélem lehet érteni, hogy mit akarok, ha nem, noss jelezd, és megpróbálom elmagyarázni normálisan :) Persze nyilván nem azt mondom, hogy tizennégy szótagra állj be...
Lenne egy kérdésem... „az órai jegyzetet” vagy jegyzeteket? Később említed asszem, hogy többet, ezért lehet érdemes (nem lehet, biztos ^^") lenne már korábban is kitenni a t.sz "k"-ját :)
Ne ugrálj az igeidőkkel! Ennél idegőrlőbb dolog egy egy szálon futó cselekménynél nincs! (pl.: "Félelemmel tölt el.") Ha múltban írsz, maradj is múltban, ha jelenben, maradj jelenben (kivéve persze, ha arról mesélsz, mi történt anno, szóval visszatekintés van) Ebben a fejezetben nem volt túl sok ilyen, de a későbbiekben már jóval többször találkoztam a problémával, szóval valószínű, hogy ott is előveszem majd a témát.
Ezzel kapcsolatban még, hogy célszerű lenne a gondolatokat valahogy jelölni (nem szükségszerű, csak célszerű) Mert így össze lehet téveszteni a dolgot. Jó, annyira nem, csak az olyan kretének tévesztik össze, mint én, de ameddig van igeidő ugrálás, addig nehéz követni, hogy ez most gondolat, vagy sem, de még akkor is, ha nincs ugrálás (ennek a mondatnak